Székelyek, gagauzok és Moldova egyesülése Romániával

Minap a legnépszerűbb közösségi oldalon egy olyan plakátra bukkantam, amely Romániát és azon belül Székelyföldet ábrázolja egy román nyelvű szöveggel, ami magyarra fordítva így hangzik:  „Székelyföld a székelyeké és az is marad”. Ez nem is érdemelne különösebb figyelmet, mert az utóbbi időben, amikor mint több szó esik Székelyföld autonómiájáról, számos hasonló grafika kering a világhálón. Mégis, ebben az a különös, hogy Romániát a két világháború közötti határaival ábrázolja.  Magyarországon kevéssé ismert, hogy a teljes

Forrás: Facebook

Besszarábián kívül, akkor még Romániához tartozott Észak-Bukovina és Fekete tenger melléki Dél-Dobrudzsa is. Nem hinném, hogy a plakát tervezője ne tudta volna, hogy a mai Románia manapság nem így néz ki, tehát joggal tételezek fel szándékosságot. Ezért felmerül a kérdés, hogy egy olyan Nagy-Románián belül, mint amilyen a II. Világháború előtt volt, nagyobbak lennének-e az esélyei Székelyföld autonómiájának? Ez a rejtett kérdés bújhat meg a plakát alkotójának szándéka mögött. De az lehet, hogy nem is volt semmilyen hátsó szándék, csupán a román szélsőjobb „Új jobboldal” nevű szervezet plakátjának mondanivalóját fordították ellenkező irányba. Akár így, akár úgy, ennek a plakátnak az apropóján érdemesnek tartottam véleményt nyilvánítani a Románia és Moldova viszonyáról.

Mielőtt erre vonatkozó gondolataimat kifejteném, szeretném előre bocsátani, hogy a mai Moldovai Köztársasággal (aminek nagyobbik része azonos a Besszarábiának nevezett területtel) való egyesülés gondolata a rendszerváltás utáni években több-kevesebb rendszerességgel felbukkant nem csak a román sajtóban, de vezető román politikusok is foglalkoztak ennek lehetőségével.

Legutóbb éppen Traian Băsescu román államfő idei, júliusi moldovai látogatása után került ismét a közvélemény figyelmének középpontjába az a kérdés, hogy szükséges-e a két román anyanyelvű állam egyesítés?.

A háború előtti Nagy-Románia akkori területe maradéktalan visszaállításának a lehetősége fel sem merülhet, mert Ukrajna biztosan nem mondana le sem Észak-Bukovináról, sem pedig az egykori Besszarábia déli részéről (a Duna-delta menti területről). Ugyanígy az is elképzelhetetlen, hogy Bulgária lemondana Dél-Dobrudzsáról (ez az a „kvadrilater”-nek nevezett trapéz alakú terület, aminek központja Balcsik fekete-tengeri kikötő).

Semmiképpen se csatolhatnák Romániához a

Transznisztria. Forrás: Wikipedia

Transznisztria néven ismert, Dnyeszteren túli tartományt sem, ami ugyan nemzetközi jogilag a Moldovai Köztársaság része, de sohasem tartozott Romániához. Ebben a szakadár mini-államban a lakosság túlnyomó többsége orosz és részben ukrán nemzetiségű, de ezen a keskeny területen az egykori Szovjetunót jellemző kommunista rendszer szinte érintetlenül a mai napig fennmaradt, Lenin szobrokkal, „saját” búzakalászos, vörös csillagos szocialista címerrel kommunista párttal és hatalmi struktúrával. Ez az államocska csak Oroszország hathatós gazdasági támogatásával és az orosz csapatok jelenlétével létezhet a mai napig. De nem hinném, hogy akár a legelvakultabb román nacionalisták is igényt tartanának erre a területre és az itt élő közel félmilliónyi szláv ajkú lakosságra, akik egyébként se fogadnák el a román fennhatóságot.

Băsescu elnök legutóbbi, Chişinău-i látogatása után a román sajtó bő teret szentelt az esetleges egyesülés kérdésének.  A többségnek az a véleménye, hogy belátható időn belül nem lehetséges a két ország egyesülése, mivel az amúgy is saját gazdasági bajaival küszködő Romániának kellene megfizetni az egyesülés költségeit, tudván hogy a Pruton túli Moldova Európa legszegényebb országa. Romániában sokan hangoztatják, hogy amennyiben egy referendumon megkérdeznék az ország lakosságát, akarja-e a Moldovával való egyesülést, amennyiben ennek az egy lakosra eső költsége évi 5000 - 10000 Eurót tenne ki 20 éven át, egészen biztos, hogy a túlnyomó többség nem-el szavazna.

Moldovában se mindenki lelkesedik a Romániával történő egyesülésért. Sokan vannak, akik az alig több mint 20 éve kivívott függetlenség illúzióját és a sajátos moldovai identitásukat féltik.  Aggódnak amiatt is, hogy az államapparátusban (kormány, parlament, központi államigazgatási hatóságok, diplomáciai testület, stb.) dolgozó több tízezernyi tisztségviselő maradna munka nélkül, mert többségük biztosan nem épülhetne be a létrejövő „Nagy-Románia” államgépezetébe, ahol amúgy is nagy a tülekedés. Már a román útlevél se lenne annyira vonzó, mivel reményeik szerint társult országként minden moldovai polgár az egész unióra érvényes vízummentességet kap majd

Sokan gondolják azt is, hogy az egyesülésre 1991-ben lett volna a legnagyobb esély, közvetlenül a Szovjetunió felbomlása után. Azóta a Románia és Moldova közötti gazdasági szakadék csak tovább nőtt.

A két állam egyesülése helyett, sokan átmeneti, kompromisszumos megoldásként azt javasolják, hogy hozzanak létre néhány közös állami és társadalmi intézményt (pl. közös közszolgálati médiumok, közös Nemzeti Színház, közös tudományos akadémia, egységes tanügyi rendszer, közös sportszövetségek és bajnokságok, közös szakszervezetek és társadalmi szervezetek, stb.)

Gagauz zászló és címer az autonóm terület székhelyén

Visszatérve az írásom elejére, vajon mi lehetett az oka annak, hogy a világhálón megjelent plakát alkotója Székelyföldet nem a mai Románia terültén, hanem a valaha volt Nagy-Románia határain belül ábrázolja? Két dologra gondolok. Egyrészt valószínűleg azt igyekezett sugallni a román-ajkú többség számára, hogy „mi magyarok nem kifogásolnánk a Moldáviával történő egyesülést, ha ti sem akadályozzátok Székelyföld autonómiájának megvalósulását”. Másrészt egy esetleg megvalósuló egyesülés után, nem hagyható figyelmen kívül a gagauzok Moldován belüli, létező autonómiája.  Mert a gagauzok szerzett jogát egy jogállamban már aligha lehetne visszavonni. Ez esetben viszont az autonómia megilletné a gagauzokénál nagyobb lélekszámú székelységet is. (Moldován belül kevesebb, mint 150.000 gagauz nemzetiségű népesség él). Annyit mindenképpen érdemes még tudni róluk, hogy ez egy török nyelvet beszélő nép, amely feltehetően az úzok leszármazottja. Gagauz Autonóm Tartomány Moldova déli csücskében található (lásd a térkép-vázlatot).  Talán nem véletlen, hogy élénk kapcsolat alakult ki az autonómia kivívására törekvő székelyek és a már autonómiával rendelkező gagauzok között.

A Gagauz Autonóm Tartomány Moldovában

Elvonatkoztatva a nemzetközi összefüggésektől, milyen következményei lennének az egyesülésnek magyar szempontból?

Szerintem a romániai magyarságot inkább hátrányosan érintené a két román állam egyesülése.  Ugyanis ez esetben Románia lakosainak száma mintegy 4 millióval megnövekedne, így a magyarság mostani, Románián belüli mintegy 6,5%-os részaránya jóval 5% alá csökkenne, ami azt jelentené, hogy magyar politikai szervezet nem juthatna be a román parlamentbe, hacsak le nem csökkentenék a bejutási küszöböt.  A magyarság Románián belüli érdekérvényesítő képessége ettől függetlenül is csökkenne. Vajon a románokénál mindig ügyetlenebb magyar diplomácia hogyan viszonyulna egy esetleges román-moldovai egyesülés kérdéséhez, mennyire érintené ez Magyarország gazdasági és politikai érdekeit? Nem minden ok nélkül tételezem fel, hogy  a „ne szóljuk bele, abból baj nem lehet” elvéhez tartaná magát a magyar kormány a jövőben is, politikai színezettől függetlenül.   

De az egyesülés ellen szólnak egyéb érvek is. Ha körülnézünk Európában, azt tapasztaljuk, hogy az országok inkább osztódnak, mintsem egyesülnének. Most tekintsünk el a Szovjetunió felbomlásától, mert az egy külön téma lenne. De itt van a szomszédságunkban Jugoszlávia példája, ahol lényegében azonos nyelvet beszélő népek estek egymásnak azért, hogy megteremtsék saját önálló államiságukat. Csehszlovákia szintén kettészakadt, szerencsére békésen, közös megegyezéssel.  Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy az I. Világháború után, mesterségesen összetákolt államalakulatok, hosszú távon nem bizonyultak életképesnek. De vajon ilyen Románia is?

Románián és Moldován esetén kívül, Európában vannak még azonos nyelvet beszélő államok, ennek ellenére, szóba se kerül esetleges egyesülésülésük. Ehhez nem elegendő ok csak az azonos nyelv, mert mindegyiknek van saját történelmi gyökere, hagyományai és nemzettudata, amiket nem lehet közös nevezőre hozni. Példa erre Ausztria, ahol bár németül beszélnek, ők magukat osztrákoknak nevezik, ahogy mi is tesszük. Igaz, egy rövid időre Hitler bekebelezte őket, de az „Egy nép, egy Führer” elve katasztrófához vezetett. Nem is beszélve Svájc esetéről, ahol az ottani német-ajkú népesség biztosan nem szeretne egy „Nagy-Németországba” beolvadni. De hogy közelítsünk napjainkhoz, Nagy-Britanniában, ahol az angolokhoz hasonlóan a skótok is angolul beszélnek, éppen most fontolgatják a kiválás lehetőségét, amiről jövőre tartandó népszavazáson fognak dönteni.

Ezen példák alapján, felmerülhet az a kérdés, hogy nincs-e ellentétben az európai trendekkel a két román állam egyesülésének akárcsak a felvetése is? Egyesülhet-e az önálló Moldova egy olyan állammal, amely maga is mesterségesen jött létre, a nagyhatalmak bábáskodásával.  Egyesülni Moldovával, de közben kockáztatni Erdélyt? Mert ma már jól kitapintható, hogy az Erdélyben élő magyaroknak és románoknak kialakulóban van egy közös „Erdély-tudata”. Gondolok például olyan véleményekre, mint amilyen Sabin Gherman évekkel ezelőtt nagy port kavart, Elegem van Romániából c. írása. Számos hasonló, de érhető okok miatt álnév alatt közreadott véleménnyel találkozhatunk a román portálokon. Erdély útjain járva, láttam autókra ragasztott matricákat ezzel a szöveggel: „Sunt mândru, că sunt ardelean!”, ami magyarul: „Büszke vagyok arra, hogy erdélyi vagyok!”.  Egyre több erdélyi román panaszkodik arra, hogy a bukaresti központ élősködik Erdélyen, ezért nem tartja isten elleni véteknek egy önálló Erdély gondolatát, aminek századokra visszanyúló történelmi gyökerei vannak. Igaz, ennek a kérdésnek akárcsak a felvetése is, maga a hazaárulás.

Az Băsescu elnök által újból felmelegített román-moldovai egyesülés kérdése nem csak az EU nemtetszését válthatja ki. Legalább ilyen fontos Oroszország és a leginkább érintettek, a moldovai oroszok álláspontja a Romániával való egyesülés kérdésében.  Ez kiderül a Nyezaviszimaja Moldova (Független Moldova) című moldovai függetlenségpárti, orosz nyelvű lapban megjelent írásból, ami szerint „Moldova expanzív célokat megfogalmazó szomszédja, Románia, egy parazita államhoz hasonlítható, melynek lehetséges, hogy üt az órája a világrendszer átalakulásával”. Majd így folytatja: „Nyíltan ki kell mondanunk: az egyetlen mód egyszer és mindenkorra megszabadulni a román veszélytől, az a román állam létezésének megszűnése és eltűnése a világ politikai térképéről”.

Szafonov meglehetősen szélsőséges álláspontja szerint, „Románia térképről való eltűnéséhez együtt kell működniük mindazoknak az államoknak, melyek szenvedtek az oláhok miatt, vagyis Magyarországnak, Bulgáriának, Szerbiának, Ukrajnának, Oroszországnak és a Moldovai Köztársaságnak”. (…)  Romániát Vlachiára (vagyis Havasalföldre) kellene szűkítené, véli Szafonov, esetleg királysággá válva. Ilyen vélemények fényében nem túlzás kijelenteni, hogy a tűzzel játszik, aki az egyesülést a román nép legfontosabb prioritásának tekinti.   

(Andrej Szafonov moldovai parlamenti képviselő volt a Szovjetunió idejében, majd 1994-ig a Moldovai Köztársaság parlamentjében. 1992-től a tiraszpoli szeparatista rendszer egyik ideológusává vált.)

Mindent összevetve, belátható időn belül aligha kell számolni az újabb Nagy-Románia létrejöttével, egy újabb „nagy egyesüléssel” (Marea Unire).  Mindaddig biztosan nem, amíg Moldova el nem éri fejlődésének azt a szintjét, ami lehetővé teszi számára az uniós csatlakozást. De vajon addigra egyáltalán lesz-e még Európai Unió? Ki tudja…. Na és ott van még az oroszok ellenkezése is.